A második világháború során a zászlóalj erejében német zsákmányoló egységeket (németül Pioniere) osztottak be minden gyalogos, páncélos, hegyi, gránátos és páncélgránátos hadosztályhoz. A háború végén a Volkssturm hadosztályhoz is besorolták őket. A főállású szapperzászlóalj többek között egy állományból, két századnyi szagászcsapatból, egy motoros szagászszázadból és egy motoros hídoszlopból állt. Hozzá kell tenni, hogy a Wehrmachtban és a Waffen SS-ben is bőségesen felszerelkeztek géppuskákkal és egyéb támogató fegyverekkel a zapperek (úttörők) alakulatai, a bennük szolgáló katonák jó, sőt sokszor nagyon jó kiképzéssel rendelkeztek. A tipikus mérnöki és sapper feladatok ellátása mellett rohamegységnek (németül: Sturmpioniere) is felfogták őket, amelyek célja erősen megerősített objektumok és állandó ellenállási pontok megtámadása volt. Érdemes hozzátenni, hogy a Sturmpioniere egységek nagyon gyakran működtek együtt más típusú fegyveres erőkkel a közönséges gyalogságon és a repüléssel befejezve. A Góliát (teljes név: A Leichter Ladungstrager Sd.Kfz.302, 303) egy német könnyű távirányítású mini-harckocsi a második világháborúból. Két villanymotor vagy egyetlen 12,5 lóerős belső égésű motor hajtotta. Ennek az atipikus fegyvernek a sorozatgyártását 1942–1944 között végezték, összesen mintegy 7700 ilyen típust gyártottak. Kiviteltől függően 75–100 kg robbanótöltet szállíthat. A Goliath önjáró akna tervezése egy elfogott, Adolphe Kegresse francia mérnök által kifejlesztett prototípuson alapult, amelyet Franciaország 1940 júniusi bukása után a németek vettek át. Ennek alapján a borgwardi üzemek egy továbbfejlesztett változatot fejlesztettek ki, amelyet a német fegyveres erőknek szántak. A gyártás során a Góliátnak két változatát fejlesztették ki: az első ( Az Sd.Kfz.302) két villanymotor hajtotta, a másik (Sd.Kfz.303) pedig sokkal kevésbé megbízható belsőégésű motort kapott meghajtóként. Az aknát a mögötte húzott speciális kábel segítségével irányították és robbantották fel. Ennek a fegyvernek a hátránya (az Sd.Kfz.302 változatban) a rendkívül vészhelyzeti motorok, és az általános hátrány – a vezetékes kormányzás, amely nagyon érzékeny volt a sérülésekre és a tönkremenetelre. Az egyszer használatos fegyverek előállítási költsége is viszonylag magas volt. A német csapatok Min Goliathot használták Szevasztopol ostrománál (1941–1942), az anziói csatákban és az 1944-es varsói felkelés leverésekor.