Az M3 Lee vagy Grant a második világháború amerikai nehézsúlyú médiuma volt. Az első prototípusok 1941-ben készültek, a sorozatgyártás 1941–1942 között zajlott. Összesen körülbelül 6300 példány készült ebből a tankból az összes változatból. Az M3 Lee-t egyetlen motor hajtotta Continental R 975 EC2 340 LE vagy két motor General Motors 6–71 375 LE összteljesítménnyel. Egyetlen 75 mm-es M2 vagy M3 löveggel volt felfegyverezve a hajótestben, egyetlen M5 vagy M6 37-es löveggel a toronyba szerelve, és két vagy három 7,62 mm-es Browning1919A géppuskával.

Az 1940-es francia hadjárat nagy benyomást tett az amerikai hadsereg parancsnokságára, és ráébredt arra, hogy az akkoriban gyártásba kerülő M2 harckocsi nem felel meg a csatatér követelményeinek. A célszerkezetre várva, amelyről kiderült, hogy az M 4 Sherman, a projektet megbízták egy olyan átmeneti szerkezet kidolgozásával, amely lehetővé teszi a Pz.Kpfw III és Pz.Kpfw IV járművekkel meglehetősen egyenlő harcot. Igen, 1941-ben megalkották az M3 Lee harckocsi első prototípusát – amelyet a britek Grant-nek hívtak. Az új tanknak több előnye is volt (szép páncél, amikor a vonalba vezették, nagy megbízhatóság és erős fegyverzet), de számos hátránya volt: alacsony az akadályok leküzdési képessége, nagyon magas sziluettje, amely megnehezítette az álcázást – különösen sivatagi körülmények között – és alacsony. a modernizációra való hajlam. Ennek eredményeként 1943-tól szisztematikusan kivonták a lineáris egységekből az M4 Sherman javára. 1943 után azonban a Vörös Hadsereg másodlagos harci irányokban, az amerikaiak pedig a csendes-óceáni harcok során használták. A sorozatgyártás során az autónak több változata is készült M3 Lee. Kronológiailag az elsőt M3-nak jelölték, és még mindig szegecselt páncélzattal rendelkezett. Nem sokkal ezután következett az öntött páncélos M3A1, majd az M3A2 hegesztett páncélzattal. Az utolsó változat az M3A5 volt szegecses páncélzattal, de hosszúkás, 37 mm-es hordóval.