1976 decemberében a McDonnell-Douglas (Boeing) AH-64 helikoptert választották ki győztesnek a Bell YAH-63-assal folytatott versenyen. Az Apache név 1981-ben ragadt rá a helikopterre. Ennek a rendkívül hatékony gépnek négylapátos rotorja van, amelyeket két General Electric T700–701 turbinás motor hajt meg, amelyek teljesítménye 1696 LE. A visszamaradt szárnyak hagyományos kifutóéllel vannak felszerelve, a tányér farok pedig javítja a hosszirányú kormányzást. A kétfős legénység egymás után foglal helyet a páncélos kabinban. A pilótaülés hátul, a fegyverkezelő / tüzér pedig elöl. A helikopter univerzális használatának kulcsa a tüzérálláson lévő TADS rendszerek és a pilóta által használt PNVS rendszerek. A TADS egy célkövető lézeres marker és távolságmérő készlet, valamint egy előre néző infravörös érzékelő, amelyet a normál optika másol. A PNVS rendszer egy kifejlesztett FLIR rendszer, amely lehetővé teszi egy helikopter irányítását közvetlenül a föld felett, hogy megakadályozza vagy késleltesse az ellenség légvédelmi védelmi rendszerének észlelését. Apache helikopterek vettek részt a panamai hadműveletben 1989-ben, az 1991-es sivatagi viharban, vagy az utolsó iraki konfliktusban (2003). 1990 végén megkezdődött a helikopter új verziójának építése, amelyet Martin / Westinghouse Longbow milliméteres radarral szereltek fel a fej fölé a fegyverek irányítására. A Rockwell AGM-114 Hellfire páncéltörő rakéták irányítására használják. Műszaki adatok: Végsebesség: 300 km/h; emelkedési sebesség 12,7 m/s, maximális hatótáv (külső tankok nélkül): 689 km, fegyverzet: 30mm Hughes M230A1 Chain Gun fix-1 ágyú, és külső fegyverzet – leggyakrabban Hellfire rakéták.

Egyéb tulajdonságok