A T-34 egy szovjet közepes harckocsi volt a második világháborúból és a háború utáni időszakból.

Az első prototípusok 1937–1940-ben készültek, a Szovjetunióban pedig a sorozatgyártást 1940–1957-ben végezték. Körülbelül 84 000 ilyen típusú jármű készült a tanfolyam során, ami a T-34-et a történelem egyik legtöbbet gyártott harckocsijává teszi! A hajtást egyetlen motor biztosította V-2–34 500 LE teljesítménnyel. Az autó hossza – a T34 / 76-os változatban – 6,68 m volt, szélessége 3 méter. A fegyverzet egy 76,2 mm-es F-34-es ágyúból és két 7,62 mm-es DT géppuskából állt. A T-34/85 változat fő fegyverzete a 85 mm-es ZIS-S-53 fegyver volt.

A T-34 kétségtelenül az egyik leghíresebb tank mind a második világháború, mind általában a katonaság történetében, amely a Harmadik Birodalommal vívott háborúban a szovjet győzelem sajátos szimbóluma. A járművet a Vörös Hadsereg igényeire fejlesztették ki.
Az autón a munka 1937-ben kezdődött a harkovi gőzgépgyár speciális tervezőirodájában.
A munkálatokat kezdetben mérnök irányította. Adolf Dik (ő készítette az új autó első vázlatait is), majd miután a szovjet biztonsági hatóságok letartóztatták, Mihail Koszkin irányította a munkát.
Kezdetben a járművet A-20-nak jelölték. Azonban gyorsan elkészült egy második prototípus (A-32), amelynek fő fegyverzete egy 76,2 mm-es ágyú és sokkal vastagabb elülső páncélzat volt.
Ez utóbbi prototípust alkalmazták végül a gyártáshoz. Feltételezhető, hogy szolgálatba állításakor a TT-34 sok szempontból nagyon sikeres harckocsi volt. Jellemzője volt – 1940-hez hasonlóan – nagyon erős fegyverzet, ferde páncéllemezekre épülő, jól profilozott páncélzattal, valamint nagyon nagy mobilitási és terepjáró tulajdonságokkal rendelkezett.
A hátrányok közé tartozik az autó nagyon rossz ergonómiája és nem a legjobb optika, amelyet az első gyártási tételekben használtak. E hiányosságok ellenére, amikor a T-34 megjelent a keleti fronton, a német csapatokat nagyon meglepte.
A T-34 magas összbesorolása és harci értéke meghatározta tömeggyártását, és a Vörös Hadsereg alapharckocsijává tette az 1942–1945 közötti harcok során.
Ezek további fejlesztéseket is eredményeztek a szerkezetben, például 1942-ben egy új hatszögletű torony jelent meg, amely a parancsnoki kupolával javította a legénység munkájának minőségét. A motort és a sebességváltót is továbbfejlesztették. 1944-ben azonban szolgálatba állították a T-34/85-ös modellt, egy teljesen új háromfős toronnyal és a fő fegyverzettel egy 85 mm-es ágyú formájában.
A T-34 harckocsi gyakorlatilag minden jelentősebb csatában részt vett a Vörös Hadsereg és a Wehrmacht között a keleti fronton 1941–1945 között: a moszkvai csatától kezdve, a sztálingrádi és kurszki csatákon át, a Bagration hadműveleten át a keleti fronton. Berlin. 1945 után a T-34-es harckocsi még mindig hadrendben volt, és a Szovjetunión kívülre is széles körben exportálták Csehszlovákiába, Lengyelországba, Kelet-Németországba, Magyarországra és Szíriába.