Történelmi könyvek

Ázsia északi részének belsejében évezredek előtt élt egy nemzet, mely Hérodotosz szerint a körülötte lakó törzsekhez, a szkíthák, neurok, androphagokhoz csak éppen viseletében s némely szokásaiban hasonlított, egyebekben teljesen külön világot alkotott magának.

A rövid terjedelmű könyv a teljesség igénye nélkül igyekszik bemutatni a középkori magyar líra fontosabb állomásait, olyan források is megtalálhatóak benne, melyek napjainkban is kuriózumnak számítanak.

Kempelen Béla a magyar nemes családok kutatója, kiváló heraldikus és genealogus. Jelen könyvének csak az első kötetéig jutott el, de ez is egy fontos állomása az életművének. Mint kutató egy nagyobb léptékű mű elkészítésén fáradozott, ez pedig a Magyar nemes családok I-XI.

Történelem, politika témakörben ajánljuk a(z) Nemzeti Örökség Kiadó által kiadott, Dr. Karácsonyi János A magyar nemzet honalapítása című kötetét.

Dankovszky Gergely (1784–1857) pedagógus, a magyar őstörténet kutatásának jelentős alakja. 1815-ben publikált tanulmánya érdekes adalékokkal szolgál a magyar múlt megismeréséhez. Történeti és nyelvi kapcsolatokkal bizonyítja a magyarság származási és rokoni hovatartozását.

Történelem, politika témakörben ajánljuk a(z) Belső EGÉSZ-ség Kiadó által kiadott, Herman Ottó A magyar nép arca és jelleme című kötetét.

Újat mondok, de nem új, hanem nagyon régi igazságot, amelyik azonban mindezideig rejtve volt a magyar nép elől.

Gederéczi Gombocz Zoltán (Sopron, 1877. június 18. – Budapest, 1935. május 1. ) magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.

Nekünk semmi feltétel alatt nem szabad a kezünkben lévő vezető fonalat eleresztenünk: nekünk nem szabad mást hinnünk, mint amit a régiek írtak, mert csak ők vezethetnek bennünket biztosan a múltnak ködében.

Varga Zsuzsanna kötetének újdonságát az adja, hogy a magyarországi kollektivizálás (1949–1961) történeti elemzése során az ismétlődő erőszakos hatalmi beavatkozások és az általuk kiváltott társadalmi válaszreakciók kölcsönhatásaira koncentrál.

Árpádkori latin krónikásaink említik először, hogy a keleti határhegyek közé szorult székelységnek valami sajátságos, a magyarságétól elütő írásrendszere van. A krónikások és emlékírók egybehangzóan azt igazolják, hogy az erdélyi székelyek fára rovott ősi írása a XIII.

Hazánk legrégibb történetének emlékei különös benyomást tesznek a figyelmes szemlélőre. Igaz és hamis, értéktelen és színarany, fényes és visszataszító, a legkülönfélébb nemzetek szellemi munkája halmozódik össze előtte.